Ökumenikus Automobilizmus


2019.jún.19.
Írta: Kit Cloudkicker komment

Az elsősegély vizsga

Ott hagytuk abba a történetünket, hogy kiválóan sikerült abszolválni a forgalmi vizsgát és már csak egyetlen akadályt kellett megugrani: a közúti elsősegélynyújtási ismereteimről kellett számot adnom egy szép májusi délután. Igen tréfás mutatvány volt...

Tovább

Huszonkilencedik, harmincadik és harmincegyedik óra, valamint a vizsga

Repülős hasonlattal, megkezdtük a gurulást a kifutópályán felszálláshoz. Letudtam a maradék három órát, majd utána eljött a vizsga reggele is és én ott álltam reggel 07:50-kor (helyesebben már jóval előtte) a parkolóban. Megint. De ne szaladjunk ennyire előre...

Tovább

Huszonhetedik és huszonnyolcadik órák - az újrakezdés

Jó régóta nem írtam, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem történt semmi. Ja de, egy csomó minden történt az életemben, ami kihatással volt a jogsi szerzésre fordítható időmre és energiámra és anyagi forrásaimra is.

Oktatómmal még tavaly novemberben egyeztettem, természetesen jött az üdülési joggal, meg akkor már majdnem december van, akkor december az már majdnem január, akkor idén már úgysem vizsgázunk, mi a fasznak az egész, beszéljünk januárban. Napasztmek. Szemfülesebbeknek feltűnt, hogy immáron a NEGYEDIK NAPTÁRI ÉVET érinti a jogsi szerzés, de szentül meg vagyok győződve, hogy idén végre összejön. :D

Tovább

Huszonötödik óra és a huszonhatodik, a vizsga

Még vizsga előtt vezettem egy reggelt, hogy a lábamban legyen a bugi. Alapvetően mentünk, mentünk, mentünk. Két azonnali bukós hibát csináltam, egy parkolást és egy 30-as táblát nem vettem észre. Utána még mentünk, semmi érdekes nem történt. Majd elérkezett a vizsga reggele.

Tovább

Huszonnegyedik óra

Örömteli mérföldkőhöz étkeztünk, a mai órán összeszedtem 24 kilométert (20 perces késésem ellenére, őrület reggel a BKV, de erre a gondolatra a végén még visszatérünk), vagyis jelenleg 582 kilométeren áll az egyéni számlálom, azaz a jogszabályi előírásokat teljesítettem, innentől már tényleg csak a vizsga van hátra. Csakhogy oda még fejben is meg kell érkezni...

Tovább

Tizennyolcadik - huszonharmadik óra

Hosszú kihagyás után az eredetileg tervezett március vége helyett május közepén sikerült a vezetéshez visszatérni. Az oktatóm megdicsért, hogy három hónap alatt gyakorlatilag nem felejtettem el semmit, csak néha az irányjelzőt használni, de ha egyszer úgyis BMW-m lesz, tökmindegy, mert azokból gyárilag hiányzik... ;)

Tovább

Tizenötödik óra - itt a vége, fuss el véle! JA, NEM...

Tehát autóvezetői képzésem egy ideális világban ezzel az órával véget kellett volna, hogy érjen. Meg ahogy azt én elképzeltem… Megérkeztem, minimálisat késtem (4 perc), alig kellett az ülésen állítanom, 10 perccel az óra hivatalos kezdése után már nyomultam a parkoló kijárata felé. Persze sikerült a sorompónál lefulladni, de ezt a heti 1 vezetés és a téli vastag talpú cipő számlájára írom. Sőt még egyest is elfelejtettem kapcsolni, nem értettem, mi a gond, miért gurulunk hátra, ha lelépek a fékről, pedig fent van a kuplung. Na ezért fogok vizsgára vékony talpú cipőben menni, mert abban érzem rendesen, amit csinálok. :D

Tovább

Tizennegyedik óra

Immáron több mint 90 napja, hogy elkezdtem vezetni tanulni, ez idő alatt sikerült eljutni eddig. Ez ugye 3 hónap, 12 hét, vagy ahogy tetszik. Ez azt jelenti, hogy nagy lendületem és törekvéseim ellenére is épp statisztikailag kicsivel több mint heti 1 azaz egyetlen alkalom jött össze, vagyis másfél óra.

Kíváncsi voltam, hol megy el a nettó vezetési időm és most alaposan figyeltem. A következőkre jutottam:

Tovább

Tizenharmadik óra

A mai alkalom 6 perc késéssel indult, ennek később még jeletőssége lesz. Mivel csepergett az eső, ismét meghallgattam a negyedórás kiselőadást az ablaktörlő használatáról és az ehhez kapcsolódó egyéb tudnivalókról. Szerintem elfelejtette tanár úr, hogy egyszer már megvolt ez a lecke.

Tovább
süti beállítások módosítása