Jó régóta nem írtam, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem történt semmi. Ja de, egy csomó minden történt az életemben, ami kihatással volt a jogsi szerzésre fordítható időmre és energiámra és anyagi forrásaimra is.

Oktatómmal még tavaly novemberben egyeztettem, természetesen jött az üdülési joggal, meg akkor már majdnem december van, akkor december az már majdnem január, akkor idén már úgysem vizsgázunk, mi a fasznak az egész, beszéljünk januárban. Napasztmek. Szemfülesebbeknek feltűnt, hogy immáron a NEGYEDIK NAPTÁRI ÉVET érinti a jogsi szerzés, de szentül meg vagyok győződve, hogy idén végre összejön. :D

A lényeg az, hogy most januárral újraindult a vezetés. Oktatóm belemondta a telefonba, hogy hát fél éve nem ültem autóban, szóval akkor kéne egy 10 alkalmat menni, az 20 óra és nem kevés pénz... Végül vezettem annyira ügyesen - állítása szerint, bár már vagyok annyira paranoiás, hogy most majd megint megbukunk és akkor ugyanúgy leréntja rólam a lóvét, amit akar - hogy azt mondta, elég lesz 5 alkalom ahhoz, hogy felfrissítsük a vizsgaútvonalakat és a parkolást is. Kértünk vizsgát, február közepén megint eljön az igazság pillanata.

Hogyan lehet a bukésból felállni?

Beszélgettünk erről azóta. Mondta, hogy az az ember egy korrupt senkihézi volt, aki megbuktatott, vagyis a gyanúm beigazolódott, DE ettől függetlenül sajnos az a vizsga egy normális embernél is bukó lett volna, annyit hibáztam.

Miután kidühöngtem magam, ráeresztettem a kérdésre a professzionális, megoldás-orientált és hideg fejű precíz énemet. Ilyen is van, bár a munkahelyem falain kívül nem igazán engedem el a láncról, most muszáj volt.

Kezdtem azzal, hogy jobban akarom uralni az autót. Ehhez jobban kell látnom. Ahogy említettem, nem tudok elég távol ülni a kormánytól, mert tengely-irányban nem állítható. Fel kellett áldozni kicsit a kényelmet és hátrébb tolni az ülést. Így a látómezőmbe került mindkét oldalablak és az összes tükör, a fejem mozgatása nélkül is. Emellett pedig nem rohanok. Lassan megyek, lassan és finoman váltok, finoman fékezek, nyugodtan vezetek és nem hagyom, hogy ebből bármi kibillentsen.

A huszonhetedik órán autóztunk csak, a huszonnyolcadikon volt egy ív, ipszilon és minden parkolás. Nem tökéletes, de még egy pár parkolás elég lesz ahhoz, hogy menjen.

Bizakodó vagyok és most máshogy állok a vizsgához is. Tudom, hogy jól vezetek az elvárthoz képest, bízom magamban és biztonsági játékot fogok játszani. Remélem, hogy akkor majd már végre örömteli poszttal jelentkezhetek és elkezdődik az, ami majd ennek a blognak az igazi célja lesz. :)