A mai alkalom 6 perc késéssel indult, ennek később még jeletőssége lesz. Mivel csepergett az eső, ismét meghallgattam a negyedórás kiselőadást az ablaktörlő használatáról és az ehhez kapcsolódó egyéb tudnivalókról. Szerintem elfelejtette tanár úr, hogy egyszer már megvolt ez a lecke.

Ezen az órán elmentünk a külvárosba, mert ott nyugi van, lakótelepek vannak, gyűlik a kilométer és lehet körforgalmat, megfordulást, ipszilont, parkérozást gyakorolni.

Lassan már szeretném, ha vége lenne, de tudom azt is, hogy az oktatóm nélkül semmire nem mennék még mindig, pedig - az előírt keretből - már csak 4 órám van hátra (vagyis 4x2, tehát az összesen 8). Ez alkalommal mellékutcákban ipszilonoztunk, illetve kereszteződésben fordultunk meg egy íven, mert az a legalkalmasabb hely rá.

Sikerült időben érkeznem, ami nem kis teljesítmény tekintettel a budapesti közlekedésre és arra, hogy a lakóhelyem és a kiindulási pont a város két ellentétes pontján van, vagyis egy és negyed óra vergődés árán sikerült ez a bravúr. Bárcsak kocsival mehettem volna. Na várjunk csak… :D

Nem csak én gondoltam úgy, hogy ideje kilométert gyűjteni, oktatóm is erre az álláspontra helyezkedett, így kirándultunk egyet Szentendrére. Oda-vissza negyvenpár kilométer az egész út, szóval legalább a kilométereim is gyűlnek szépen. Ez a heti egy alkalom nyilván nem a legideálisabb, de nincs mit tenni, a jó oktató ritka és népszerű, összeteszem a két kezem, hogy járhatok hozzá.

Érkezés után csináltam gépátvételt, a féklámpa ellenőrzésre elfelejtettem megkérni az oktatómat, aztán meg nem kapcsoltam le a tompítottat. A napi menü alapvetően jobbkezes utcák keresztezése volt. Ez a városi 50-es sebességhatár mellett azért érdekes, mert minden utcánál vissza kell váltanod hármasból kettesbe, lassítani, kuplungot benyomni, gurulni kicsit, majd csúsztatott kuplunggal újra elindulni, ha lehet. Ha meg kell állni, mert jön valaki jobbról, akkor kuplung be, 1-es, elindulás.

Ezen az órán nagy kalandokban nem volt részem, hacsak nem annyiban, hogy a közlekedési morál borzalmait sikerült ismét megtapasztalni. Ez olyasmi, amit az ember tudomásul vesz, mert megszoksz, vagy megszöksz alapon. Sajnos a sebességkorlátozást sokan csupán egyfajta ajánlásnak tekintik. A mazsolához való hozzáállás változó, vannak, akik hajlandóak segíteni, normálisan állni az emberhez, de vannak, akiket borzalmasan irritálsz. Ez megint csak olyasmi, amivel nem tudsz mit kezdeni, de figyelmen kívül sem hagyhatod, mivel az adott autós viselkedését kénytelen vagy számításba venni.