Ezen az órán elmentünk a külvárosba, mert ott nyugi van, lakótelepek vannak, gyűlik a kilométer és lehet körforgalmat, megfordulást, ipszilont, parkérozást gyakorolni.

Meg kellett nyitott villamospályán kanyarban menni, onnan az összevissza tekergő sávomban maradni, figyelni a 30 méteres szakaszra vonatkozó 30 km/h-s táblára, sebesen alkalmazni a KRESZ szabályokat, közben váltogatni állandóan, busz mögött szüttyögni egyirányú utcában, emelkedőn megállni a piros lámpánál, észrevenni az előzmény nélküli sunyiban megbújó 40 km/h-s táblát, szóval alapvetően elég változatos alkalom volt.

Persze a magabiztosságomat még mindig nem szereztem meg, illetve sokszor érzem azt, hogy tudom, mit kellene csinálnom, már el is kezdeném, erre az oktatóm gyorsan belenyúl. Ezzel persze engem edz arra, hogy gyorsabb legyek, tudom én. Az óra végén azt mondta, hogy kicsit nyomulósan vezetek, ami ellenmondásban áll azzal, hogy gyakran nagyon hamar és nagyot fékezek, ettől elég kapkodósnak tűnik a vezetésem. Ismét megerősítette, hogy továbbra is jelentős mértékű tehetséget lát bennem, csak le kell nyugodnom, illetve a helyzetfelismerésen és az azokhoz való alkalmazkodáson kell csiszolni.

Bevallom, úgy érzem, holt pontra jutott a fejlődésem és ezen nem fog sokat segíteni, hogy a munkám miatt most jó ideig csak hétvégén fogok tudni vezetni. Sajnálom, hogy nem tudtam többet menni, amíg ráértem, mert az eredeti elképzelésem az volt. Ha emlékezetem nem csal, valahol 290 kilométernél zárult az óra, tehát még ugyanannyi van vissza, mint amennyit eddig sikerült megtenni és a 29+1 órából 24-en vagyok túl. Akárhogy is nézem, ez egy elég tragikus arány. A legjobban nyilván az bosszant, hogy nincs ráhatásom a kilométergyűjtésre, mert egy alkalommal jó esetben olyan 25 körül jön össze vagyis a maradék 290-et ezzel a tempóval még 12 alkalommal tudom összegyűjteni, az meg ugye 36 óra összesen.

Észrevettem, hogy mostanában gyakran leállunk az út szélére és az oktatóm magyaráz. Érzésem szerint olykor a szükségesnél hosszabban. Nem vádolom trükközéssel, mert ebben benne lehet a saját türelmetlenségem is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közlekedés kiszámíthatatlansága miatt szinte minden órámról elkések 5-10 percet, ami 10 alkalommal kiadja egy teljes alkalom hosszát, vagyis magammal baltázok ki. Nyilvánvaló az összefüggés és a Napnál is világosabb, de azért erre is érdemes majd odafigyelnetek, főleg, hogy most egy alkalom cirka 9000 forintba kerül már. Azt hiszem, itt az ideje megbeszélnem az oktatómmal, hogy gyűjtögessük kicsit szorgosabban a kilométereket, mert nem akarom a végtelenségig húzni ezt a jogosítvány dolgot.

A hétvégi vezetéstől azt remélem, hogy mivel gyérebb a forgalom a városban, jobban gyűlik majd a kilométer is. Nem egyszerű befutni a lakóhelyem-munkahelyem-tanpálya háromszöget, mert míg ezek korábban egy tengelyen voltak, most egy háromszöget zárnak be. A lehető leghülyébb időpontban jött a metró felújítása is. Így a munkahelyem a lakóhelyemtől 50-55 perc alatt érhető el, a tanpálya a lakóhelyemtől a korábbi 60 perc helyett 80 vagyis NYOLCVAN perc, egy óra 20 perc alatt érhető el JÓ ESETBEN, míg a tanpálya és a munkahelyem között is egy 45-60 perces távolság húzódik közlekedéstől függően. Tömegközlekedéssel persze. Így a reggeli vezetés akkor lehet opció, ha 6-ra oda tudok menni, vezetek 7:40-ig és 8:45-re az irodában vagyok. Mondjuk. Ehhez az ilyen napon olyan hajnal 4-kor kell felkelnem, munkaidő mondjuk este fél8ig. Ez így azért kicsit erős, bár minden csak elhatározás kérdése.

Titkot tipp: Ha rám hallgattok, még gimi alatt megcsináljátok a jogsit, de legkésőbb az egyetem alatt. Ha kell, spóroltok mint állat, elteszitek a nagyitól kapott szülinapi pénzt, a locsoló pénzt, meg minden petákot, amit tudtok. Ha netán a szüleitek támogatják és finanszírozzák is ezt a projektet, eszetekbe ne jusson tiltakozni! Igen, ilyen kötözni való bolondot is ismerek, többet is, aki ezerrel feszült a szembe a jogsiszerzésére irányuló szülői akaratnak. Szóval minél hamarabb, annál jobb, mert amint az én példám is mutatja, meló mellett őrületes szívás tud lenni. Persze felmerülhet bennetek, hogy este is lehet vezetni. Valóban lehet, de akkor ott van az esti csúcsforgalom is. Az én oktatóm például sötétben nem visz ki tanulót, mert nem bírja a szeme, szóval ez nálunk sajnos nem opció.

Ezt a bejegyzést 2017. decemberében írom, de majd csak 2018-ban fog már megjelenni, vagyis az órákat is akkor tudom majd folytatni. A hétvégi vezetések élményeiről is részletesen be fogok számolni. Ami legjobban érdekel, az az, hogy a kilométereim hogyan gyűlnek majd, jobban, rosszabbul, vagy ugyanúgy.