Üssük a vasat amíg ráérek, úgyhogy rögtön másnap ismét kimentem a rutinpályára. Beültem, elkezdtem belőni az ülést, tükröket. A két külső visszapillantót sikerült rosszul beállítanom, de erre csak később jöttünk rá.

Első feladat, enyhe emelkedőn elindulás. Állsz a féken, SIKK, engeded fel a kuplungot, rezeg a farod, fékpedál felenged, elindulunk, kuplung csúsztatva, majd felenged, gurulunk. Oktató utasítására kuplung ki, rásimítunk a fékre, lassulunk, megállunk, váltó üresbe, állunk a féken. Féken állva SIKK, előröl az egész, 4-szer 5-ször. Amikor ezzel megvoltunk, mentünk egy kört a parkolóban, majd egy hosszú egyenes szakaszon megtanultam araszolni. Ez az, amikor nagyon-nagyon lassan haladsz csak, nagyon alacsonyan tartod a kuplungpedált, így a kuplungot nagyon csúsztatva. Ezt jó 30 méteren át.

Ezután átvettük a tolatás alapjait. Hátra fordulsz, végig nézed baloldalt a járdát, nézel hátra, nézed a jobb tükröt, néha visszafordulsz és belenézel a bal tükörbe is, hátha valaki bekolbászolt oda. Araszoltunk hátrafelé is pár percet, majd irány a rutinpálya.

Célmegállás következett, vagyis alapjáraton gurult az autó, nekem pedig közel kellett húzódnom a kijelölt szegélyhez és egy kijelölt oszloppal egy vonalban megállítani az autó orrát.

Utána tolattunk szép lassan, na ezzel voltak gondok. Egyrészt a rosszul beállított tükreim miatt, másrészt mert ahogy nézelődtem hátra meg oldalra, mivel csak egy kézzel fogtam a kormányt, azt szépen elkezdtem rángatni. Ettől aztán cikkcakkban (vö: ökörhugyozás) haladtam egy elég szűkre kirakott folyosón, aminek az egyik oldalán oszlopok (nekimész, a fényezés bánja, oktató nem lesz boldog) a másik oldalon szegély (nekimész, a kerék bánja és az oktató nem lesz boldog). Itt oktatóm bele kellett, hogy nyúljon a kormányzásba. Ezt még gyakorolni kell. Erre utaltam korábban, hogy a tükör helyes beállítása létfontosságú.

Utána szlalom következett szintén alapjáraton gurulva. Ennek annyi a trükkje, hogy amint szemből nézve elhagyja a kocsi teljes orra a bója vonalát, máris egyenesbe kormányzol. Majd kicsi gurulás után bekormányzol a következő kanyarba és ahogy a bója vonalán túlhalad a kocsi orra oldalról nézve, szupergyorsan megtekered a kormányt, hogy kb. félúton érj be a két bója közé. Ahogy elhagyod a bója vonalát szemből nézve a kocsi orrával, egyenesbe kormányzol, picit haladsz, gyorsan bekormányzol a következő kanyarba és így tovább. Itt a szakaszok leírva elkülönülnek, de a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy folyamatosan jár a kezed a kormányon.

Itt megdicsért az oktatóm, hogy ügyes vagyok. Hát nagyjából madarat lehetett volna velem fogatni, úgy örültem, mint egy kismajom, vagy inkább, mint egy egész talicska kismajom a farkának.

A következő feladat volt a legtrükkösebb. Visszamentünk a kiinduló pontra a rutinpályán, közben megérkezett mögénk egy másik mazsolatársam. Ettől én kapkodni kezdtem és gyors egymásutánban háromszor lefulladtam. Mikor sikerült végre elpályázni onnan, gyorsítanom kellett egyenesen, majd egy aszfaltra festett sárga vonalnál elvenni a gázt és kinyomni a kuplungot és innen megállni a következő sárga vonalig. Ez minden alkalommal sikerült is, de a fékút végén némileg bólintva állt meg az autó. Erre oktatóm azt a tanácsot adta, hogy amikor érzem, hogy bólintana az autó, kicsit vegyek vissza a fékerőből. Ezt egyelőre nem kísérleteztem még ki, de türelem, tornaterem.

A fenti feladatokat utána sorban gyakoroltuk kicsit egymásba fűzve. Végül csináltunk egy tolatva párhuzamos parkolást, ami a tükrök helytelen beállítása miatt nem igen sikerült, de ezt még lesz alkalmam gyakorolni bőven.

Az oktatóm szerint a lábaimmal sincsen gond, vagyis nem kezelem rosszul a pedálokat. Nem tudom, mennyivel haladunk gyorsabban, vagy lassabban az átlagnál, az ismerőseim visszajelzése alapján ez az átlagosnál némileg gyorsabb. Tulajdonképpen érthető is lenne, mert nagyon odafigyelek arra, amit az oktatóm mond és mindent a tőlem telhető legpontosabban hajtok végre. A feladat végrehajtása előtt ha kell, szóban átismétlem vele az egyes lépéseket, nincs ebben semmi szégyen. A SIKK kezd már mélyebben beágyazódni a fejemben, vagyis már kisebb figyelmet igényel, mint az első 10 elindulás. A tolatás miatt a tükrök helyes beállítására nagyon oda kell figyelnem, ezt rögzítettem magamnak. A kormányzáson is van még mit finomítani, de ki fogom kísérletezni, hogy mi az ideális technika az egyes helyzetekben, különösen tolatásnál.

Az oktatóm nagyon jófej és remekül magyaráz. Nem kertel, egyenes, őszinte, jó a humora, kedves, intelligens ember. Érzésem szerint jól tudunk együtt dolgozni.

Összességében az autó kezelése (nem az autóvezetés, mert ahhoz a forgalom is hozzátartozik, attól pedig egyelőre tikkelni kezdek, ha eszembe jut :D ) több figyelmet igényel, mint reméltem, de kevesebbet, mint amire legrosszabb esetként számítottam. Eddigi életem során nem olyan sokszor fordult elő velem, hogy élveztem volna a tanulást, de ezt most nagyon élvezem. Nyilván, ha az ember 20 évet vár valamire, az örömet fog okozni, de nem gondoltam, hogy ekkorát. Nagyon várom azt a pillanatot, amikor kezembe kapom a jogsit, megtankolom az autót és megyek, amerre csak kedvem tartja. Végre szabad leszek.

Legközelebb három nap múlva megyek, kíváncsi vagyok, mi lesz terítéken. Természetesen arról is be fogok számolni részletesen.