Tehát autóvezetői képzésem egy ideális világban ezzel az órával véget kellett volna, hogy érjen. Meg ahogy azt én elképzeltem… Megérkeztem, minimálisat késtem (4 perc), alig kellett az ülésen állítanom, 10 perccel az óra hivatalos kezdése után már nyomultam a parkoló kijárata felé. Persze sikerült a sorompónál lefulladni, de ezt a heti 1 vezetés és a téli vastag talpú cipő számlájára írom. Sőt még egyest is elfelejtettem kapcsolni, nem értettem, mi a gond, miért gurulunk hátra, ha lelépek a fékről, pedig fent van a kuplung. Na ezért fogok vizsgára vékony talpú cipőben menni, mert abban érzem rendesen, amit csinálok. :D

Csontoztam szegény Stiftet rendesen, nem fogtam vissza a jobb lábamat, passzíroztam a padlóba a pedált, ha csak lehetett, igyekeztem az óra szerinti sebességhatár közelében autózni, lehetőleg rászögezve a mutatót pontosan az 50-60-70-es osztásra. Olyan gyorsan felgyorsítottam, ahogy csak lehetett, pikk-pakk fel négyesbe és onnantól amit a sebességhatár megengedett. Olykor túl is lőttem a célon, oktatóm többször szólt, hogy kicsit nyugodjak meg, nem kell úgy nyomni. Átálltam arra, hogy picit a sebességmérő tűjét az osztás alá ragasszam. Persze nem ész nélkül. Figyeltem arra, hogy ha lehet, akkor ne törjem össze magunkat, se mást. Azért bírom, amikor jönnek nekem keménykedni a nagy Schumacherek, aztán meglepi van, hogy nem gyökkettővel tökölök, meg lerajtolom őket a lámpánál, mert nem az átlag mazsola vagyok. Jajdeelhittem. :D

Tehát haladtunk na. Oktatóm mondta, hogy ma villamosozni fogunk, elmentünk egy olyan útra, ahol a nyitott villamospálya fut az úton és a parkoló autók miatt hol ráhajtasz, hol lehajtasz róla, folyton tükör, index, hajrá ki, aztán vissza. Volt néhány aljas kereszteződés is, az egyikben nem rajtam múlt, hogy nem taroltak le bennünket, ha az oktatóm nem áll bele a fékbe, én simán kimentem volna balra a mellettem lévő kombi mellől, aki jobbra kanyarodott. A gond az volt, hogy nem láttam, hogy a kombi túloldalán ezerrel jönnek a fölérendelt úton takarásból… Ott lehetett volna ronda nagy csatt… Azért picit onnantól jobban figyeltem.

Valahogy most sokkal magabiztosabb voltam. Van, aki emlékszik rá, hogy volt egy projektem kormányzás-ügyben, mert újra kellett gyakorolnom az átfogásokat. Jelentem, ez elég jól ment, olyannyira, hogy most már ezzel nem igen van bajom. És kialakult a váltásom is. Eddig gyakran le kellett pillantanom váltás előtt, hogy melyik fokozatban vagyunk és hogy egyáltalán hol a váltókar. Na ez mostanra elmúlt. Szemem az úton, az agyam tárolja, hogy hanyadik sebességben vagyunk, már rég benyomtam a kuplungot, mikor egy adott szituációban az oktatóm kimondja, hogy váltsak és mire a mondat végére ér, már a helyén van a fokozat. Vagyis nem ragadok sebességben.

Titkos tipp: Ha irányt kell váltani, akkor a fontossági sorrend az, hogy index, manőver, sebességváltás. Miért? Mert jelzed a többieknek, hogy mit csinálsz, megcsinálod, befejezed és utána lehet vacakolni a váltással. Ugyanis a mozgó autóra még 30 óra után is oda kell figyelni és a sebességváltás felesleges részét vonja el a figyelmednek. Szóval szépen nyugodtan, nem kell stresszelni a kis testedet, mert az a rengeteg felszabaduló kortizol csúnyán hizlal. ;)

Persze nem minden rajtad múlik… volt egy olyan szituáció a visszaúton, ahol egyszerre tapostuk agyon a kuplungot és tettük fékre a lábunkat az oktatómmal, mert egy néni egy régi kis BMW-ben nem nézett jobbra, csak index és már húzta is ránk a külső sávba a kormányt… Na ott nem beszéltem szépen… Komolyan megijedtem. Kéretik a hülyékkel vigyázni. Bár óra végén oktatóm megnyugtatott, hogy ilyet én magam is fogok még benézni, szóval ne ítéljek olyan gyorsan.

A másik meg, - és ez volt az érdekesebb – hogy óra végén mondta az oktatóm, hogy most koppra utolsó percre értünk vissza, igyekezett így alakítani. De hogy ha kések, akkor utána ne nyomjam, mint állat, így próbálva behozni az elvesztegetett kilométereket. Azzal együtt szeretném megjegyezni, hogy most csak egyszer álltunk le 9 percre, de az rám is fért, hogy kicsit lehiggadjak. Viszont amiről magyarázott, azt fele időben is lehetett volna mondani cirka. Azért nem idegesítem magamat rajta, mert 32 kilométerem jött össze, vagyis hirtelen felugrottunk 340 megtett kilométerre. Tehát az előírt képzési idő alatt az előírt távolság 58,6%-át sikerült levezetni. Budapestiek, szerintem kb. erre lehet számítani. Na, ha sikerül a 20 km/alkalom átlagot hozni, akkor még 9 alkalom és szabadulok. Tehát 9 hét és bájbáj. Ezt úgy fogom lőni, hogy majd veszek ki szabit és tolok hétköznapi vezetést is, hogy visszaszokjak a forgalomhoz, mert ugye a vizsga hétköznap van.

Össze fog ez állni, csak ahogy az életben mindenhez, ehhez is szükség van némi makacs kitartásra. Azért nem hideg professzionalizmussal írok erről az egész élményről, ami a vezetni tanulás, mert azt ígértem, hogy belelátást engedek a jó és rossz részeibe is Nektek és szeretném, hogy kapjatok egy reális képet. Nem A Reális Képet, csak EGYET, az én szemszögemen keresztül. Nyilván, akinek mindegy, hogy mennyi idő alatt és mennyiért csinál jogsit, abban az én frusztrációim egy jelentős része fel sem merül.

Ugyanakkor az anyagi oldalán nincs mit szépíteni, jelenleg 4200 forint egy óra, amit ugye alkalmanként duplázol, vagyis 8 pisztolyorrú mátyásért, meg az apróért vezetsz le a szintén objektíve adott Budapesti forgalomban cirka 20 kilométert, ami a 15 helyett jó 29 alkalmat prognosztizál, az pedig 243.600 Forintot tesz ki. Ez akkor is így van, ha zavar, mint engem, de akkor is, ha pont mindegy neked, mert a tény az tény.

Igazából már azt várom nagyon, hogy másféle tartalmat szállíthassak nektek. Az első néhány hónapról, amit önállóan vezetve töltök, a vezetéstechnikai tréningekről, amikre menni készülök, aztán ha a sors is úgy akarja, mindenféle érdekes gépekről.

Újabban gondolkodom a motoros jogsin is, de hogy nem azonnal ezután, az biztos, mert egy időre elegem lesz a járművezető képzésből, azt hiszem. :D

Szép napot mindenkinek!