Tizennegyedik óra
Immáron több mint 90 napja, hogy elkezdtem vezetni tanulni, ez idő alatt sikerült eljutni eddig. Ez ugye 3 hónap, 12 hét, vagy ahogy tetszik. Ez azt jelenti, hogy nagy lendületem és törekvéseim ellenére is épp statisztikailag kicsivel több mint heti 1 azaz egyetlen alkalom jött össze, vagyis másfél óra.
Kíváncsi voltam, hol megy el a nettó vezetési időm és most alaposan figyeltem. A következőkre jutottam:
Késtem 8 percet. Mire összetollászkodtunk, belőttem az ülést, tükröt, kitöltöttük és aláírtam a vezetési kartont, már 18 perc telt el az órából. Ezután egyszer megálltunk 10 percre, egyszer 7 percre, majd egyszer újabb 3 percre megbeszélni ezt-azt. Ezalkalommal azt mondom, hogy a 10 percből mondjuk 5 volt érthető, a 7-ből úgy három, a 3-ból meg kb. egy. Ennyi idő alatt felfogtam, miről van szó. Tehát az összes kiesett idő 38 perc volt a 90-ból. A maradék 52, amit vezetéssel töltöttem. Ezalatt EGYSZER parkoltunk csak, egyébként pedig egy vizsgaútvonalat gyakoroltunk. Volt értelme, mert tényleg rohadék egy útvonal, tele olyan fekete öves KRESZ csapdákkal, hogy 10 ujját megnyalja a vizsgabiztos…
Szóval így 15 kilométer jött össze, így 308-nál tartunk jelenleg, ami még mindig gyalázatosan kevés. Próbáltam zen maradni és nem utánaszámolni, hogy mennyibe fog ez nekem fájni ilyen tempóval, de nem sikerült. Eddig 90 mátyásban van csak a vezetés, ilyen tempóval még 18 alkalom kell a maradék 272 kilométerhez, ami újabb 115 mátyás lesz. Eddigi átlagom az elején a rengeteg rutin pályázással is 22 kilométer, vagyis alkalmanként 30%-kal sikerült csökkenteni a megtett távolságot. Talán nem kellene annyit késnem, alább a matek.
Gondolkodtam, mit lehetne csinálni. Egyrészt nem hogy nem késhetek 10 percet, hanem éppen annyival hamarabb kellene megérkezni, megspórolva ezzel 10 perc kieső menetidőt. Az még 30-as övezetben is 5km. Emellett pedig sokat autózom a sebességhatár alatt jelentősen, akár 10 km/h-val. Na igen, sok kicsi sokra megy, szerintem ezen is lehet nyerni némi távot, úgyhogy bizony nyomni fogom neki. Legközelebb kipróbálom, mire megyek ezekkel a technikákkal, aztán meglátjuk. Ha így összejön a 20 km, akkor kiderül, hogy saját magammal baltáztam ki. Igyekszem töretlenül bízni az oktatómban, nagyon remélem, hogy kiderül, az alkalmanként 20 kilométerem csak a saját késésemen múlt
Na de kicsit arról is, hogy mit csináltunk. Tekeregtünk egy vizsgaútvonalon, egy szakaszán négyszer mentünk végig, mire begyakoroltam a megfelelő vonalakat, a fel nem festett sávokat, egy épület megkerülését, ahol a két hosszú oldalon egyirányú, a két rövid oldalon meg kétirányú a közlekedés, vagyis ott akkorát lehet hasalni a vizsgán, mint az ólajtó, ha az ember elnézni…
Volt egy jobbra hátra parkolás, egy megfordulás. A parkolást elrontottam, igazítani kellett rajta, nem kormányoztam elég gyorsan, na meg már el is felejtettem, hogyan kell. Újra kell olvasnom, amit ide leírtam, az majd segít. :D
Ja, meg kétszer is elfelejtettem indexelni egy-egy kanyarban. Olyan fura is volt, hogy valami kimaradt, aztán az oktatóm szólt, hogy nem felejtettem-e el véletlenül irányjelezni… Hát de basszus, de még hogy… Utána figyeltem, kattogtattam szépen mindig, mikor merre kellett. Tehát nem volt nagy kaland.
Hamarabb kell érkezni és kész, most nagyjából ez tölti ki a gondolataim jelentékeny hányadát. Illetve jó volna hétköznaponként is vezetni, de mikor… Így, hogy az esti vezetés még hónapokig nem játszik, mert délután 16:30-kor már sötét van, egyelőre nem tűnik megoldhatónak.