Ezen az órán nagy kalandokban nem volt részem, hacsak nem annyiban, hogy a közlekedési morál borzalmait sikerült ismét megtapasztalni. Ez olyasmi, amit az ember tudomásul vesz, mert megszoksz, vagy megszöksz alapon. Sajnos a sebességkorlátozást sokan csupán egyfajta ajánlásnak tekintik. A mazsolához való hozzáállás változó, vannak, akik hajlandóak segíteni, normálisan állni az emberhez, de vannak, akiket borzalmasan irritálsz. Ez megint csak olyasmi, amivel nem tudsz mit kezdeni, de figyelmen kívül sem hagyhatod, mivel az adott autós viselkedését kénytelen vagy számításba venni.

A nagyobb kereszteződéseken való átkelés nem egyszerű. Jönnek mögötted, jönnek szemből, vált a lámpa, van zebra, sokszor bringás is bicikli úton. Utóbbiak lámpája nem feltétlenül van összehangolva a gyalogosokéval, de ezt nem veszik figyelembe. Neked kell résen lenni. Tükröt nézni, araszolni, padlógázt nyomni, mikor mi kell a „túléléshez”. A telezöld azt jelenti, hogy a kereszteződésben nincsen kanyarodó (nyíl alakú) zöld, hanem neked és a szembejövőnek egyszerre lesz zöld. Ezzel együtt jár, hogy a veled párhuzamosan haladó gyalogosnak is zöld lesz jó eséllyel, illetve a szembejövőknek elsőbbséget kell adni. Elférek, nem férek, mehetek-e balra rá a szembe sávra, elférnek-e tőlem, vagy sem. Non-stop koncentrációt igényel.

A táblák figyelése megint nem ment jól, alig fogom fel mi történik, annyira lefoglal, hogy a kocsit jól kezeljem és a többi közlekedőre figyeljek, hogy semmi más információ nem jut be kis agyamba. Nem baj, az oktatóm azt mondja, normális ez így. Arra viszont rájöttem, hogy nem ártana a KRESZ-t felfrissíteni, mert olyan simán kiesett a fejemből egy csomó minden, mintha sosem tanultam volna meg.

Az egész óra az ilyen nagyobb lámpás kereszteződések gyakorlásával telt, a végére egészen belejöttem. Oktatóm ismét megdicsért, habár megjegyezte, hogy még mindig kapkodok sokszor és ez lefulladásokban jelentkezik. Viszont a szép elindulás és a normális fékezés terén sikerült legalább némi fejlődést elérni. A sávtartással továbbra is vannak gondok, szitálok a sávomban, illetve sebességváltásnál elhúzom a kormányt a bal kezemmel jobbra. Ezekről sürgősen le kell szokni. Az irányjelző használatában határozottan fejlődtem. Oktatóm szerint sokszor túl rövid féktávokat veszek, de furcsa módon távol az akadálytól, ezzel feleslegesen lassulok le sokszor, nem olyan gördülékeny a haladás.

Kicsit mélypont volt ez az óra, nem éreztem azt a fejlődést, amit szerettem volna. Türelem, tornaterem, lesz jobb. Legközelebb egy hét múlva térek vissza az utakra, azt még nem tudom, hogy pontosan mi lesz a menü, bár jó lenne kilométereket gyűjtögetni, mert az ötödénél tartok a kötelező penzumnak, viszont a képzési órák felét is sikerült meghaladni már.