Érkezés után csináltam gépátvételt, a féklámpa ellenőrzésre elfelejtettem megkérni az oktatómat, aztán meg nem kapcsoltam le a tompítottat. A napi menü alapvetően jobbkezes utcák keresztezése volt. Ez a városi 50-es sebességhatár mellett azért érdekes, mert minden utcánál vissza kell váltanod hármasból kettesbe, lassítani, kuplungot benyomni, gurulni kicsit, majd csúsztatott kuplunggal újra elindulni, ha lehet. Ha meg kell állni, mert jön valaki jobbról, akkor kuplung be, 1-es, elindulás.

Titkos tipp: Oktatóm mondott pár ötletet, hogy hogyan lehet kiszúrni nagyon hegyes szögből a takarásban lévő betorkolló utcát, ezeket most megosztom veletek. Egyrészt oldalról is látod, ha táblák vannak, ez jó fogódzó. Láthatsz még merőlegesen kerítést, esetleg combos szünetet a házak között, vagy a parkoló autók között indokolatlan nagy szünetet. Ezek mind-mind egy sunyiban betorkolló utcáról árulkodhatnak.

Nekem gondot okozott a helyes kuplungkezelés, illetve, hogy mekkorát kell fékeznem, amikor odaérek a betorkolláshoz, kereszteződéshez. Ezekhez közelítve azonnal nyomtam a kuplungot is a fék mellé, pedig ez felesleges és az előző két alkalommal nem csináltam ilyesmit. Oktatóm félreállított és megjegyezte, hogy a tanulók többségétől eltérően én ezt eddig sikeresen elkerültem, úgyhogy legyek kedves nem rászokni.

A helyes technika elsajátításához mindössze annyit kell tennünk, hogy visszagondolunk arra, hogyan működik az autó. Ha nem elég nagy a motor fordulatszáma, lefulladsz. Bármelyik sebeségi fokozatban. Vagyis amikor jelentősen lassítasz, mérlegelni kell, hogy leesett-e annyira a fordulatszám, hogy vissza kelljen váltani. Először tehát fékezel anélkül, hogy nyomkodnád a kuplungot, mert ha tiszta a levegő és mehetsz tovább, valamint még használható fordulatszám tartományban vagy, akkor visszaállsz a gázra és uzsgyi. Ha nagyot kell lassítani és látod, hallod, hogy nagyon esik a fordulatszám, benyomod a kuplungot és visszateszed az új sebességednek megfelelő fokozatba. Üresben nem gurulunk! Miért? Mert ha hirtelen változik a helyzet és el kéne tűnni az adott helyről, menekülni kell az adott helyzetből és üresben van a váltó, akkor nincs kapcsolat a motor és a kerekek között, magyarul nincs hajtás. Nyomod a gázt, bőg a motor, te meg ülsz a kulimászban. Nem buli. Adott esetben tehát negyedikből is vissza kell gangolni kapásból másodikba a harmadikat teljesen kihagyva. Mikor megvan az új sebesség, de nem látod be a kereszteződést, továbbra is benyomott kuplunggal haladsz, de felengeded a féket és szépen begurulsz a kereszteződésbe. Lábad a fék felett. Miért? Mert így már sebességben vagy, de a benyomott kuplung miatt nem fogsz lefulladni akkor sem, ha akár teljesen meg kell állnod, amire a lábad már elő van készítve. Viszont ha tiszta a levegő, villámgyorsan át tudod billenteni a gáz fölé a lábfejed, kuplung szépen fel, gázt adsz és tünés.

Titkos tipp: Amikor végre elkezdtem jól csinálni, hirtelen nagyon ismerős lett az autó hangja és mozgása. Hiszen gyerekkorom óta ismerem ezt a mozgást, mert anyu, apu is így csinálja. Meg a mindenkori barátnőim, illetve az összes cimborám.

Fun fact: Ja igen, az összes csajomnak volt jogsija, én meg mindig ott csücsültem az anyós ülésen. Fájó önérzetemre hűs borogatásként ilyenkor azt a fantáziát alkalmaztam, hogy én egy olyan menő ember vagyok, akinek dekoratív, belevaló női sofőrje van. Mondjuk ez akkor dőlt meg, amikor némileg több, mint egy év különbséggel ketten is megcsinálták ugyanazt a kunsztot. Mindkét családban az öreg esztergomi Swift volt a második autó amivel anya sederintett a városban. Na hát nyilván mi is ezt kaptuk meg, amikor menni akartunk valamerre. Hát aztán valahogy mindkettejük mellett majdnem sikerült közelebbi ismeretséget kötnöm egy árokkal. Becsületükre legyen, el tudták kerülni a bajt, de utána nem csapdostam a fenekemet a földhöz, amikor be kellett ülni melléjük. Ezzel nem azt mondom, hogy a nők rosszul vezetnek, mert ez nem igaz, ez csak egy törtnet a múltból. Különben is, ne felejtsük el, hogy nekem még jogsim sincsen. Jaj.

Ha esetleg valaki, valami olyan részén nőtt fel az országnak, ahol rejtélyes okból eddig elkerülte a kis Stiftet, nos ez az, így néz ki. Korabeli sajtófotó, bár én nem tudom elképzelni, milyen müncheni német örült ennek a kis bádog gyösznek, de mit tagadjam, nekünk is van és szeretjük.

De vissza az órához. Tehát miután a jobbkezes utcák és a kuplungkezelés mélylélektani összefüggéseit megfejtettem, igen megjött az önbizalmam, felszabadultam és ennek lett egy fura következménye. Oktatóm ugyanis ismét félreállított, majd megkért, hogy ne nyomjam a gázt, mint a süket a csengőt, 50-es övezetben ne tépjek 60-al csak azért, mert mindenki más annyival megy. Na meg nem ártana indexelni, mert azt rendszeresen elfelejtettem.

Sajnos igaza volt. Mármint abban, hogy ne nyomjam, amíg nincsenek meg a tapasztalataim hozzá és nem tudok rendesen figyelni. Merthogy a figyelmem jelentős hányadát még mindig a kocsi kezelésére kellett összpontosítanom, bár már kevesebbet, mint korábban. A látómezőben és a tükrükben megjelenő információk nagyobb hányadát tudtam valós időben feldolgozni. Ugyanakkor még messze járunk az ideálistól. Nem fogom fel ugyanis a táblákat, nemes egyszerűséggel, mert nem veszem őket észre. Totál csőlátás, ami a csövön kívül van, mintha nem is létezne. Érzékletes a következő történet, mindenkinek ismerős lesz a szituáció a KRESZ könyvből: villamos az úttest közepén. Ott is van a megállója, számítani kell a keresztirányú gyalogos forgalomra, ha a villamos bent áll a megállóban. Mivel a megálló végén jelzőlámpás kereszteződés volt, én a lassításra, a visszaváltásra, a tükrökre figyeltem és TELJESEN kimaradt az az ökör nagy, rikító sárga dög, amit villamosnak hívunk. Már álltunk a lámpánál, amikor észrevettem, hogy velünk párhuzamosan az is ott van. Önbizalmam kámforként párolgott el, uramisten, csőlátásom van vezetés közben, itt halunk mind. Nyilván ez egy kezdőket sújtó jelenség, el fog múlni, de a felfedezés meglehetősen zavarba ejtő volt.

Oktatóm nem sokkal később megint félreállított és szentelt pár mondatot a kerékpárosoknak is. A biciklisre nagyon kell vigyázni, mert gyors, de nem védi őt semmi a kis sityakján kívül. És legtöbbször a KRESZt sem tudja, vagy ha igen, sokszor nem érdekli. Tisztelet a kivételnek. A bringás jöhet persze az olyan egyirányú utcából, ami nem betorkollik, hanem leágazik arról az útról, amin te haladsz, feltéve hogy van táblája, ami ezt neki megengedi. Mert ha nincsen, akkor ő is csak menetirány szerint közlekedhet abban az utcában. Na, ezt nem mindig tartják be és ha nem tartja be és elcsapod és nagy baja lesz, vagy meg is hal, akkor is te kapsz érte felfüggesztett szabadságvesztést, meg járművezetéstől eltiltást, meg pénzbüntetést, hiába voltál vétlen. Ja, meg élhetsz egy életen át a tudattal. Szóval jobbkezes utcában akkor is számít a biciklisre, ha egyébként nem jöhetne.

Titkos tipp: Feltételezd a bringásról, hogy nem tudja a KRESZt, legfeljebb kellemesen csalódsz.

Figyelem! Mielőtt a bringások megpróbálnak itt virtuálisan meglincselni, tudom, hogy a rossz hatósági kommunikáció az oka annak, hogy sokan azt hiszik, mehetnek az egyirányúban szembe is, tudom, hogy a bringás is ember és semmi bajom a bringásokkal. Én nem bringázom a városban, mert párszor próbáltam és folyton azt éreztem, hogy veszélyben az életem, mert ha egy autós elbambul, az volt az utolsó méterem. Szóval szent őrültek vagytok, király a küldetésetek, figyeljünk oda egymásra. Ha a kezemben a kis rózsaszín kártyám, nagyon fogok rátok vigyázni, ígérem.

Ha már szabálytalanságról beszélünk… Őrület mi zajlik az utakon, mesélek példát. Oké, mazsola autó, ez sok tapasztaltabb vezetőt is arra ösztökél, hogy péniszméregetésbe kezdjen, hogy megmutassa, hogy az övé a nagyobb. Én meg persze pusztuljak az útjából, a beszívott levegőm is pazarlás. Történt ugyanis, hogy haladunk a kétsávos főúton. Az út szűk, az útburkolat rossz minőségű. 150 méterre előttünk egy kis furgon pakol vészvillogóval, ki kell majd kerülnünk. Mögöttem egy első generációs Skoda Fabia, ami tuti, hogy nem erősebb, mint a Stift. A tábla 50-es, szaggatok 45 km/h-val. Nézem a tükröt, belebújt a seggünkbe a Fabia és erőteljesen nézelődik úgy, hogy éppen csak elhagytuk az előzni tilos táblát! Aztán irányjelző nélkül megelőz, úgy, hogy szemből jönnek, tehát nem fogja tudni kikerülni a furgont, ott fogok állni pontosan mögötte. És már nézelődik mögöttem egy BMW is. Komolyan nem értem az embereket. Az, hogy ő meg akar halni, az ő dolga, de egy autó egy másfél tonnás fegyver amivel ölni lehet. Egy rossz mozdulat és emberéletek érnek véget.

Remek cikkek szólnak arról, hogy még autópálya tempónál is 10-20 percet lehet maximum megspórolni azzal, ha 130 helyett 160-nal hajtunk. Lehet olyan fontos bárki, hogy az ő idejéből 10 perc egyenértékű legyen akár csak egyetlen emberélettel is?  Szerintem nem. Nagyon remélem, hogy az a fiatal sofőr generáció, amelyik most nő fel, a klasszikus liberalizmus szemléletét átülteti a közlekedésbe is: addig szabad megtennem bármit, amíg azzal másoknak nem ártok. A szabályok nem azért vannak, hogy azokat áthágjuk. Jól felfogott érdekünk, hogy betartsuk őket, ugyanis az emberi hülyeségtől, saját magunktól és drága embertársainktól védenek meg bennünket. A szabályokat természetesen meg lehet kérdőjelezni. Lehet gondolkodni azon, hogyan lehetne okosabban, életszerűbben, célszerűbben szabályozni a közlekedést. Ennek megvannak a módjai: lobbi, jogszabály tervezet elkészítése és benyújtása. Az önkényes „ki ha én nem” alapú gyorshajtás nem tartozik ezek közé. És ha már itt tartunk, azt tudjuk, hogyan alakulnak ki a dugók? Alacsonyabb sebességgel haladva tudnánk folyamatosan haladni, ha a sok nagyon fontos ember nem az úton próbálná megnyerni az evolúciós harcot és bebizonyítani, hogy ő bizony itt az alfa hím vagy nőstény. Mert ha nem lennének a biztonságos acélkarosszériák, meg nem lenne kórház, akkor az ilyen imbecilek még azelőtt a természetes szelekció áldozatául esnének egy benézett kanyarban, hogy a barom-gént alkalmuk nyílna tovább örökíteni. Egy szó mint száz, nem éri meg gyorshajtani és ennek okát 200-as IQ nélkül is meg lehet érteni: élni akarsz, betartod a szabályokat. Borzasztóan egyszerű.

Mivel a sebességváltás már ment a fülem után, most a mentális tréning az indexelésre és a környezet aktívabb figyelésére irányul. Elképzelek helyzeteket, emlékeztetem magam a táblák keresésére, a tükrök aktívabb használatára, arra, hogy akadjon bele az indexbe a kezem. Oktatóm nyaral, úgyhogy jövő héten nincs óra. Remélem, addig sem felejtek túl sokat.