Örömteli mérföldkőhöz étkeztünk, a mai órán összeszedtem 24 kilométert (20 perces késésem ellenére, őrület reggel a BKV, de erre a gondolatra a végén még visszatérünk), vagyis jelenleg 582 kilométeren áll az egyéni számlálom, azaz a jogszabályi előírásokat teljesítettem, innentől már tényleg csak a vizsga van hátra. Csakhogy oda még fejben is meg kell érkezni...

Mit jelent ez? A mai alkalommal csak mentünk, mentünk, mentünk kifulladásig. A szituációk nagyját sikerült jól kezelni, ugyanakkor voltak olyan helyzetek, amik olyan ritkán kerülnek elő, hogy egyszerűen elfelejtettem, mi az eljárásrend. Ilyen, amikor kanyarodni akarsz telezöldről valamerre, a lámpa messze van a kereszteződéstől (és még villamos sín is van...). Előttem csak egy autó volt, ő beállt a kereszteződés közepébe. Na ebben az esetben én úgy bementem volna utána, ha az oktatóm nem áll bele a fékbe, hogy csak úgy zúg... Mit kell tehát csinálni? Megállsz a lámpánál, mert nem ragadhatsz be a kereszteződésbe. Nézed, hogy szemből mennyi autó jön, van-e értelme bemenned, illetve mikor mehetsz be. Váltó 1-esben, te kilövésre készen, nézed a kocsit előtted, nézed a szembe kocsikat, nézed a lámpát, majd újra egészen addig, amíg el nem jön a te időd. Na akkor nagy gáz és irány surány. Szigorúan csak akkor, ha még zöld a lámpa!

Benéztem pár gyalogost is. Trükkös útszakasz, lámpás zebra, lámpátlan zebra, lámpás zebra, kétsávos út, mindenki megy mint a golyó, főleg a reggeli csúcsban. Persze nem esett le, hogy a középső zebra előtt álldigáló srácot el kellene engedi, csak amikor az oktató beleállt a fékbe és közölte, hogy ezzel most megbuktunk volna. Klassz.

Onnantól jobban figyeltem, nem volt több gond a gyalogosokkal. A másik ritka állatfajta, ami szembe jöhet, az a zebrán átmenni akaró bringás. A szabály az, hogy ha nem száll le a bicikliről, vagy leszáll, de az a lába között van, akkor nem tekinthető gyalogosnak és így elsőbbség sem jár neki. Elütni persze attól még nem ér... Ellenben ha a bringa a teste MELLETT van és tolja, akkor már gyalogosnak minősül és elsőbbséget kell adni neki.

A kopott útburkolati jelekről is ejtsünk pár szót, mert amiatt is megbuktam volna ma, ha történetesen vizsgán futok bele. Történt, hogy jobbra kellett kanyarodni, de a megcélzott keresztút jobb oldalán parkoló sáv van és a legelső kocsinak a felfestett hely az nagyon nem 5 méterre van a kanyartól, tehát felfestettek egy forgalom elől elzárt terület csíkozást. Ami aztán gyönyörűen le is kopott. A Nap még elég lapos szögben sütött, tükröződött az aszfalt, én meg úgy áthajtottam rajta, hogy öröm volt nézni. Nem is értettem, miért jajgat az oktatóm, mikor olyan gyönyörűen bevettem azt a kanyart. Tettünk egy újabb kört, megnéztük megint, tényleg ott van, csak le van kopva. Szabály szerint, ha az útburkolati jel lekopott, vagy nem látható (mert mondjuk hó fedi), akkor úgy kell tekinteni, hogy NINCSEN,  vagyis lehetne vitatkozni, rajta, de ennek a nyomorult darabnak a széle még pont látszott, innentől vizsgabiztoson múlik, hogy kivág-e érte, vagy elfogadja a kopottság-érvet.

Az oktatóm azt mondja, hogy produkálom a vizsga felé közeledvén a szokásos jeleket, vagyis elkezdtem beújítani olyan dolgokat, amiket eddig nem csináltam, például a gyalogosos eset után boldog-boldogtalant, autóval, gyalog, bringával, mindenhogyan ki akartam engedni. Ez megint csak nem jó, mert ezzel is lehet marhaságot csinálni és repülsz a vizsgáról mint a győzelmi zászló. Nem szexi. :D Úgyhogy a következő, igen fura tanácsot adta: játsszam le magamban, hogy mi történik, ha megbukom. Hogyan érezném magam, hogyan mesélném el azoknak, akiknek el fogom, milyen érzelmi, esetleg anyagi következményei lennének. Mindezt azért, hogy ne rettegjek a vizsgán és el tudjam engedni a teljesítménykényszert, vagy ahogy ő mondta, a halálraítélt nyugalmával tudjam meggyőzni a vizsgabiztost arról, hogy a szabályok adta keretek között én tudom művelni az autóvezetést. Egyelőre nem sikerült a parát elengedni, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi vizsgatapasztalattal azért ez nem egy megugorhatatlan feladat. Picit olyan lesz ez, mint a testnevelés érettségi. Ott sem beszélni kellett, hanem erősnek, ügyesnek, koncentráltnak lenni. Azt hiszem, azt a fegyelmezettséget kell majd előhúznom, amit akkor. Ja, meg a stressz csőlátást csinál, vagyis nem érzékelsz teljes látómeződben, ez pedig nyilvánvalóan igen előnytelen állapot autóvezetés közben. :D

A gyakorlati felkészülés tehát közel teljesnek mondható, innentől inkább mentálisan kell ráhangolódni a kérdésre. Azt gondolom, hogy ez közel sem lehetetlen, majd az odaúton Mozartot hallgatok, hogy kellően zen legyek. Nesze képzavar. Jelentkezem majd a továbbiakkal, függően attól, hogy lesz-e miről írni.