Hosszú kihagyás után az eredetileg tervezett március vége helyett május közepén sikerült a vezetéshez visszatérni. Az oktatóm megdicsért, hogy három hónap alatt gyakorlatilag nem felejtettem el semmit, csak néha az irányjelzőt használni, de ha egyszer úgyis BMW-m lesz, tökmindegy, mert azokból gyárilag hiányzik... ;)

Igazság szerint hiányzott a vezetés, jó volt újra azt érezni, hogy haladunk.

Összességében miután visszaszoktam, mentünk elég sokat, hogy gyűljön a kilométer. Június közepe van most és még hiányzik 22 km az 580-ból. A vizsgáig még három alkalmat megyek, vagyis HUSZONHAT alkalomból, azaz 52 órából lesz meg (mert meglesz, a bukás nem opció). Az oktatóm tehát tavaly novemberben igazat mondott az 50 óra körüli időtartammal.

De hogy magukról az órákról is szóljak valamit. Miután visszaszoktam, elkezdtünk kifejezetten a régen látogatott vizsgaútvonalakon járni, hogy ha netán olyat húzok, akkor se lepődjek meg. Azért abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ha olyat húzok, amit kevésszer láttam, ott teljesen magabiztosan fog menni a dolog, de meglátjuk. Nagyon kell majd figyelni, de a stressz kezelésén fog a legtöbb múlni. Higgadtan, megfontoltan és extrém körültekintően kell majd vezetnem, magam alá gyűrve a félelmet, amit a vizsgabiztos jelenléte okozhat. Illetve indulás előtti ellenőrzést is keveset csináltam, ezt a vizsgáig minden alkalommal meg akarom csinálni, hogy biztosan flottul menjen.

Volt egy óra, amit egészében a parkolásnak szenteltünk, azért ott elég sok visszajött belőle, azzal sem lesz nagy grimbusz, egyedül a lefulladásoktól tartok, mert láttam, hogy hibapont jár érte, de mint írtam, a megfontoltság lesz a kulcs.

Igazából ez már az a pont, ahol magabiztosan, olykor szinte lazán megy az autó kezelése. Már nem markolászom görcsösen a kormányt, ösztönös a visszaváltás, indexelni sem igen felejtek már el. Hülye, váratlan helyzeteket is egészen értelmesen tudok legtöbbször kezelni. Emellett elkezdtem érezni az autó külső határait, kb. tudom, hozzám képest hol vannak a kerekek, milyen távol vagyunk a szegélytől parkolásnál stb.

Remélem, hogy hamarosan lezárul ez a lassan közel két éves (!) hosszú út, ami a jogsi megszerzéséig elvezetett és utána boldogan autózom, amíg már majd nem.

Persze úgysem tudok majd nyugton maradni és nyilván a saját autó projekt lesz a következő felvonás, majd arról is beszámolok részletesen.

Innentől a vizsgáig már csak hétköznap reggeleken vezetek, ez azért visszaszoktat a darálóba, még ha elsőre fárasztó és kellemetlen is volt. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem a városi araszolás a cél, hanem az országút, a helyváltoztatás, az utazás szabadsága, hogy megtankolok, beülök és megyek amerre és ameddig csak tetszik. Elmondhatatlanul boldog leszek. :)

Attól függően, hogy történik-e valami érdekesség, lehetséges, hogy a következő 3 óráról is tömbösítve, egy posztban számolok majd be, mert sajnos tényleg nem tudok igazán újat mondani, lévén ugyanazt ismételjük mindig, csak más útvonalon.

Minden mazsolának kitartást, eljön a vége is!

U.i.: az elmúlt órák alkalmával kétszer is megismerkedtünk nulláról az ablaktörlők használatával. Nagyon kellett fegyelmeznem magam, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni, de belementem a játékba és figyelmesen végighallgattam. Az igazság az, hogy először még hasznos is volt, mert tényleg elfelejtettem, hogy a Stiftben mit, merre kell böködni ahhoz, hogy kilássak, amikor leszakad az ég (és leszakadt és kiláttam :D ). Vannak ilyen furaságok, de a szabadulás ígérete sokkal elviselhetőbbé teszi.