Negyedik óra - ipszilon, kézifékes elindulás, váltás

Utoljára a rutin pályán

Kicsit sikerült elkésnem, csináltam egy gyors gépátvételt, persze a rendszámtábla világítást elfelejtettem, nem kértem meg Tanár urat, hogy lépjen a fékre és elfelejtettem a fékpróbát is.

Megcsináltuk a párhuzamos parkolást többször előre, hátra, gyakorlatilag hibátlanul ment. Utána megtanultam az ipszilon fordulót. Ez nem bizonyult különösebben nehéznek a rutinpályán, de egy magasabb padka esetén kint az utcán már sokkal jobban kell majd figyelni. Amerikai autók tükrére rá van írva, hogy a tükörben látható dolgok kisebbnek tűnnek, mint amekkorák a valóságban. Értsd, közelebb van, mint gondolod. Szóval tükörből belőni, hogy mi, mennyire van messze nem a legkönnyebb feladat.

Ezután a kézifékes elindulás volt soron. gyakorlatilag ugyanazt kell csinálni, mint enyhe emelkedőn, csak nem a lábaddal fékezel, hanem behúzod a kéziféket. Utána nagy gáz, jól megemelkedik az autó orra, ahogy engeded felfelé a kuplungot, ott megtartod, kioldod a kéziféket és feltépsz az emelkedőn. Korábban sokszor tapasztaltam, hogy gyakorlott vezetők is félnek ettől a technikától, amit őszintén nem értek. Nyilván más érzés, amikor állnak a fenekedben valahol Budán a hegyen valami negyvenmillás luxusautóval és nagyon nem szeretnél visszagurulni, egyenesen bele a lökhárítójába, de technikailag nem ördöngösség.

Ezután elgurultunk a parkoló egy hosszú üres részére, ahol oktatóm elmagyarázta a felváltás művészetének alapjait. Milyen sebességnél, milyen sebességet kapcsolunk. Ez persze nem szentírás, a forgalomhoz kell alkalmazkodni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy 30-nál ugyan már fel lehet gangolni harmadikba, de ez magával hozza azt is, hogy ha egy picit is jobban rálépsz a gázra, 30-as övezetben már túl gyorsan hajtasz. Ez pedig a vizsgán egy combos nagy bukó. Az elméleti felkészítés lezajlott mintegy fél órában, utána búcsúzóul gyorsítottunk kettőt: egyes, kettes, hármas, fék, vissza kettesbe, parkoló végén kanyar. Érdekes ez a szubjektív sebességérzet, mert amikor valaki mellett ülsz a 100 km/h sem tűnik észvesztően soknak. De amikor jön szembe a kerítés 30-cal a parkoló végén, akkor úgy érzed, mintha egy vadászgépben tépnél felszállási sebességgel…

Oktatóm óra végén felkészültnek minősített az utcai harcra, persze megnyugtatott, hogy nem lehet semmi baj, mert nem hagyja az autóját leamortizálni. Hát biztató. :D

Következő órán tehát irány a vadon, reszkessetek egerek, jön a mazsola. Képzavar.