Repülős hasonlattal, megkezdtük a gurulást a kifutópályán felszálláshoz. Letudtam a maradék három órát, majd utána eljött a vizsga reggele is és én ott álltam reggel 07:50-kor (helyesebben már jóval előtte) a parkolóban. Megint. De ne szaladjunk ennyire előre...

Tehát A következő három alkalommal parkoltunk sokat. Átvettünk mindent újra, a távolságokat, a viszonyítási pontokat, szemmértékkel újra rögzítettük, mekkora helyre lehet beállni és hová nem. És gyakoroltunk sokat. Aztán kiderült, hogy figyelmebajom miatt a jobbkezes utcák megfigyelése khm... hézagos. Vagyis úgy száguldottam el jobbkezes utcák mellett, mint Walter Röhrl a kezdő nyuszt mellett a svéd rallyn... (él egyáltalán nyuszt skandináviában?!)

Úgyhogy emiatt mentünk jobbkezes utcákkal megszórt útszakaszon is. Mivel elég magas vagyok, nem látom a táblákat amikor bekanyarodok egy utcába, mert kitakarta a Swift előrenyúló teteje mire felnéztem. Szóval hogyan is lehet ellenőrizni, hogy védett úton vagyunk-é, avagy jobbkezezni kell?

Titkos tipp: A busz és a macisajt mindent elárul. Vagyis jellemzően (tehát mérget ne vegyél rá) a busz útvonala általában védett út, mert ne lassítsuk a tömegközlekedést azzal, hogy a busznak jobbkezet kell adnia mindenkinek. Tehát ha buszmegállót látsz az út szélén, jó eséllyel háborítatlanul hasíthatsz.

A másik pedig, hogy látod, hogy betorkollik a keresztutca. Megnézed, neked van-e elsőbbségadásra kötelező táblád (macisajt, vagy STOP) és lassítasz, benézel az utcába, hogy a betorkollásnál van-e ilyen táblájuk az onnan jövőknek. A macisajt és a STOP pontosan azért ilyen formájú, hogy hátulról is megismerd.

Mutatom:

Itt van például ez a csepeli kereszteződés. Mindent látsz rajta. Balra előre buszmegálló és jobbra és balra is ott van a macisajt a két oldalsó utcából érkezőnek.

Mentem tehát még egy héten kétszer, pénteken utoljára, kedd volt a vizsga napja.

A vizsga

Hát nem mondom, hogy az első bukás után nem kekszeltem. Aztán lenyugtattam magam azzal, hogy annyit vizsgáztam már életemben, hogy ez igazán nem okozhat gondot. Mindent tudok, mindenre figyelek, de azért felírtam a jobb kezemre nagy betűkkel, hogy

JOBBKÉZ 

Úgy voltam vele, inkább higgye a vizsgabiztos, hogy nem tudom, melyik a jobb kezem, mint hogy benézzek egy jobbkezes utcát.

A kocsi ellenőrzése

Elkezdtem simán gyújtás nélkül ellenőrizni. Későn jöttem rá, hangosan kimondtam, hogy akkor megcsinálom az elejét még egyszer, mert akkor nem volt még gyújtásom. Aztán amikor le kellett volna állítani a motort a kormány holtjáték ellenőrzéshez, megint ráindítottam, pedig az oktatóm szólt, hogy jár a motor. Nem kaptam érte hibapontot.

Beültünk a kocsiba

Aláírás, útvonal húzás, feladatok kihúzása. Útvonal középszar a reggeli forgalomban, feladataim a jobbra hátra párhuzamos parkolás és egy ipszilon megfordulás.

Elindulunk, fékpróba, tipli. Vittem vékonyabb talpú cipőt a vizsgára, de ez meg szokatlan volt a téli bakancs után, szóval bénáztam. Remegős elindulások, túlzott fék, de aztán hamar kisimult. Már amennyire lehetett, mert erősen "idegálapotba vótam". Először az ipszilon volt soron. Ezt a legkönnyebb elbaltázni, mert annyiszor váltod az indexet és annyiszor nézel annyifelé közben, hogy ha ott bármi kimarad, akkor bizony bukóvári. Jött egy fiatal szakadt SEATos gyerek pont amikor a manőver közepén voltam. Oktatóm integetett neki, hogy jöjjön, a srác villantott és mutatta, hogy nyugodtan fejezzük be. Letudtam a manővert elindultam vele szemben, kitartott hüvelykujjal és a nyitott ablakon "HAJRÁ!" kiáltással adta tudtomra, hogy szorít nekem. Ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról. Jól esett tényleg, hogy összerakta, hogy épp vizsgázom és segített.

Mások sajnos nem voltak ilyen segítőkészek, csináltak hülyeségeket bőségesen. Főleg a vizsga végén, volt egy VW, amelyik állt világító tolatólámpával jobbra villogó indexszel úgy, hogy SEHOVÁ nem tudott volna betolatni. Hát némi türelem után baltükör, balra index, szentségelés, kikerül, jobbtükör, jobbra index, vissza.

Aztán már csak 200 méter választott el a vizsga végétől, amikor az őrült SZEMBEN JÖN NEKEM A SÁVOMBAN. Néztem mint paraszt bácsi az állatkertben a zsiráfra, hogy hát ilyen állat márpedig nincsen... Fék, szentségelés, szépen tovább. És ekkor kijön elém egy furgon a parkolóhelyről. Fék, várok, visszamegy a helyére, elenged. Király. De komolyan, ennyi hülyét ÖSSZESEN nem láttam 60 levezetett óra alatt sem, mint aznap reggel.

Megvolt tehát az ipszilon, következett a jobbra hátra párhuzamos. Ízirájder öcsém, gondoltam magamban, mindent tudok, fasza lesz. Aham.... elsőre kiszúrtam egy kicsi helyet. Nem fértem be. Az oktató pedig előtte direkt mondta, hogy nem kell mindenáron beállni valahova. Szóval állok 45 fokos szögben és megállapítom, hogy ez kicsi ez a hely. Oktatóm és a vizsgabiztos egyetértettek abban, hogy keressünk másik helyet. Hamarosan találtam is, beálltam szépen ahogy kell, ekkor oktatóm már morzsolgatta a stresszlabdáját erőst...

Korábban sokszor elmondta, hogy nem kell előregurulni ha nagyon rátolattam a mögöttem állóra, mert nem maradunk ott vizsgaszituációban. Ezért előregurulni csak a valóéletben kell, vizsgán felesleges mert azonnal ki is állunk és nincs olyan vizsgabiztos aki ebbe beleköt. Persze mit csináltam? Nyilván... előregurultam, hangosan kommentálva, hogy "jaj, nagyon ráálltam a mögöttem lévőre". Aztán amikor kellett volna továbbmenni, tolathattam vissza. Sebaj. Csíny letudva, velem nem basztok ki.

Autókázás, autókázás. Lassan, finoman, megfontoltan, biztonságosan. Túlságosan biztonságosan. Oktatóm többször jelezte fejével, hogy menjünk át egy kereszteződésen, de nem mentem. Féltem, hogy rámenősségért megint kivágnak a francba... Ebben a szellemben telt a vizsga maradék része.

És akkor elárulom a végeredményt: SIKERÜLT. Méghozzá vesztegetés nélkül.

Hát azért kicsit izgultam, hogy hány hibapontom lett. A 10-ből 5-öt húzott be, mindegyik kivétel nélkül olyan, amit az okozott, hogy nagyon biztosra akartam menni. Ezt meg is beszélte a vizsgabiztos és az oktatóm a végén egymással, az oktatóm elmondta neki, hogy legutóbb pont az ellenkezőjéért vágtak ki, mondta a vizsgabiztos nevetve, hogy hát így már mindent ért. Aláírtam, kaptam egy másodpéldányt, majd elmondta, hogy ne izgassam fel magamat ennyire a hülyéken, mint most, aztán minden jót kívánt és kiszállt. Oktatóm hasonló intelmeket intézett még hozzám, megköszöntem neki mindent és elindultam kifelé a parkolóból.

Milyen érzés?

Még most, ahogy megírtam ezt a posztot és a végére értem, azon gondolkodtam, mivel zárjam le. Elmondhatom-e nektek, hogy amikor elindultam kifelé a parkolóból utoljára, egyszerre csak rám szakadt a sok évnyi küzdelem lezárulásának elviselhetetlen könnyűsége és könnyek gyűltek a szemembe. Hát tessék, ez a helyzet. Kívánom mindenkinek, hogy élje meg, milyen az, amikor egy ekkora álmod teljesül, amikor a már-már elfeledett kisgyerek felkacag benned valahol nagyon mélyen és nagyon büszke rád, amiért az ő álmát Te megvalósítottad.

Nem tudtam elképzelni ezt a pillanatot. Hogy itt vagyok én, Kit Cloudkicker a 4.b-ből (ahogy Csikós Zsolt szokta mondani) és most már jogosult vagyok arra, hogy ne csak a fotelból szakértsem imádatom tárgyát, legkedvesebb hobbimat. Nem mertem elhinni, hogy eljutok idáig és tessék. A kis rózsaszín hatósági igazolványomtól mindössze egy egészségügyi vizsga választ el és azzal vége van. :)

Nem reális még az autóvásárlás, de egész más úgy pörgetni a használt autós oldalakat, hogy tudod, most már, ha lesz rá keret, vehetsz magadnak kocsit, mert végre szabad vagy, végre vezethetsz és oda mehetsz vele, ahová csak akarsz.

Azt hiszem, még nem igazán fogtam fel, viszont megjelent bennem a bizakodás csírája, hogy nincs többet akadálya annak, amit kigondoltam, hogy autókról fogok hobbiból tartalmat gyártani.

Köszönöm mindenkinek, aki ezen az úton elkísért. Remélem, hogy találtatok ebben a sok-sok karakterben valami értelmeset, valami a magatok számára is használhatót. Ha csak egy ilyen dolog van, már megérte megírni mindezt.

Hamarosan elhúzok EÜ vizsgázni, azt még megírom persze, mert fontos. És ha elfogadtok egy tanácsot tőlem ezzel kapcsolatban: ne halasszátok a végére, mert irtó lámán néz ki, amikor megkérdezik, sikerült-e a vizsgátok és lehet magyarázni a bizonyítványt hogy jaja, csak még az EÜ... :D

Hamarosan új fejezet nyílik a blog történetében, jelentkezem majd az első teszttel is.

Kit