Ezen az órán elmentünk a külvárosba, mert ott nyugi van, lakótelepek vannak, gyűlik a kilométer és lehet körforgalmat, megfordulást, ipszilont, parkérozást gyakorolni.

Lassan már szeretném, ha vége lenne, de tudom azt is, hogy az oktatóm nélkül semmire nem mennék még mindig, pedig - az előírt keretből - már csak 4 órám van hátra (vagyis 4x2, tehát az összesen 8). Ez alkalommal mellékutcákban ipszilonoztunk, illetve kereszteződésben fordultunk meg egy íven, mert az a legalkalmasabb hely rá.

Sikerült időben érkeznem, ami nem kis teljesítmény tekintettel a budapesti közlekedésre és arra, hogy a lakóhelyem és a kiindulási pont a város két ellentétes pontján van, vagyis egy és negyed óra vergődés árán sikerült ez a bravúr. Bárcsak kocsival mehettem volna. Na várjunk csak… :D

Nem csak én gondoltam úgy, hogy ideje kilométert gyűjteni, oktatóm is erre az álláspontra helyezkedett, így kirándultunk egyet Szentendrére. Oda-vissza negyvenpár kilométer az egész út, szóval legalább a kilométereim is gyűlnek szépen. Ez a heti egy alkalom nyilván nem a legideálisabb, de nincs mit tenni, a jó oktató ritka és népszerű, összeteszem a két kezem, hogy járhatok hozzá.

Érkezés után csináltam gépátvételt, a féklámpa ellenőrzésre elfelejtettem megkérni az oktatómat, aztán meg nem kapcsoltam le a tompítottat. A napi menü alapvetően jobbkezes utcák keresztezése volt. Ez a városi 50-es sebességhatár mellett azért érdekes, mert minden utcánál vissza kell váltanod hármasból kettesbe, lassítani, kuplungot benyomni, gurulni kicsit, majd csúsztatott kuplunggal újra elindulni, ha lehet. Ha meg kell állni, mert jön valaki jobbról, akkor kuplung be, 1-es, elindulás.

Ezen az órán nagy kalandokban nem volt részem, hacsak nem annyiban, hogy a közlekedési morál borzalmait sikerült ismét megtapasztalni. Ez olyasmi, amit az ember tudomásul vesz, mert megszoksz, vagy megszöksz alapon. Sajnos a sebességkorlátozást sokan csupán egyfajta ajánlásnak tekintik. A mazsolához való hozzáállás változó, vannak, akik hajlandóak segíteni, normálisan állni az emberhez, de vannak, akiket borzalmasan irritálsz. Ez megint csak olyasmi, amivel nem tudsz mit kezdeni, de figyelmen kívül sem hagyhatod, mivel az adott autós viselkedését kénytelen vagy számításba venni.

Mivel aznap a programom igen változatos volt, amihez kétszer kellett átöltöznöm, rengeteg cuccom volt, így verekedtem át magamat a városon. Útközben azon gondolkodtam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha autóval jönnék… Tudod, ez az a fajta gondolatmenet, mint amikor reggel a szemüveges keresi a szemüveget és arra gondol, mennyivel jobb lenne, ha rajta lenne a szemüvege, vagy amikor keresed a telefonodat és az jut eszedbe, bárcsak nálad lenne a telefonod, mert akkor megcsörgethetnéd. Vagy amikor a szemüveget akarod megcsörgetni.

Irány a vadon! Elindulás, index balra, kifelé a parkolóból. A parkoló kijáratánál emelkedik az út és sorompó van, amit egy kártya odaérintésével lehet nyílásra bírni. Mivel sok mazsola közlekedik keresztül-kasul a parkolón, óhatatlanul előfordul, hogy egymás elé, mögé kerülünk. Elém is bekerült egy kolléga, megközelítettem, amennyire jónak láttam, kuplung ki, fék, üres. Mögöttem lassan közelített egy néni egy Yarisban. Aztán rögtön rájöttem, miért nem jött közelebb mögöttem a hölgy, nyilván már megvoltak a tapasztalatai a fajtánkkal.

Lekopogom fán, alulról, de nekem egy jó oktatóm van. A szakmája iránt elhivatott, türelmes, humoros, intelligens ember.

Kicsit sikerült elkésnem, csináltam egy gyors gépátvételt, persze a rendszámtábla világítást elfelejtettem, nem kértem meg Tanár urat, hogy lépjen a fékre és elfelejtettem a fékpróbát is.