Lekopogom fán, alulról, de nekem egy jó oktatóm van. A szakmája iránt elhivatott, türelmes, humoros, intelligens ember.

Kicsit sikerült elkésnem, csináltam egy gyors gépátvételt, persze a rendszámtábla világítást elfelejtettem, nem kértem meg Tanár urat, hogy lépjen a fékre és elfelejtettem a fékpróbát is.

Megérkeztem, csüccs be, ülés, tükör beállít, vezetési karton órakezdésnél aláír, irány a rutin pálya.

Üssük a vasat amíg ráérek, úgyhogy rögtön másnap ismét kimentem a rutinpályára. Beültem, elkezdtem belőni az ülést, tükröket. A két külső visszapillantót sikerült rosszul beállítanom, de erre csak később jöttünk rá.

Az első órán időben megérkeztem, az oktatóm már ott várt. Megbeszéltük az alapokat, hogy mennyi idővel előre kell lemondani egy megbeszélt időpontot, hogy következő hónap közepéig nagyüzemben lehet tolni a vezetést, mert addig most ráérek. Megbeszéltük az anyagiak ütemezését és megbeszéltük a kilométer-gyűjtögetést is. Ezután kerültek sorra az alapok. Nekem autómániásként sok újdonságot ez a rész nem tartogatott, de azért a nyájas olvasók kedvéért alább összeszedem:

Az én történetemben alapvetően semmi különös nincs, talán csak annyi, hogy a szokásosnál hosszabb időt ölel fel. Mert mennyi idő megszerezni a B-kategóriás jogosítványt? Szerencsésebb esetben mondjuk fél év onnantól kezdve, hogy besétálunk az autós iskola ajtaján odáig, hogy kisétálunk a szép rózsaszín kártyánkkal kis mancsunkban az okmányirodából.

Háháááá, de nem nekem! Ó nem! Én ugyanis tavaly, 2016. őszén kezdtem a KRESZ tanfolyamot és addig-addig sikerült halogatni, hogy pontosan 1, azaz EGYETLEN napom maradt teljesíteni a KRESZ vizsgát, az egyéves határidő legutolsó napján. Ez még nem az a pont, hogy kezemben a plasztik kártya, hanem csak az, ahol megvan a KRESZ vizsga és kezdhetek vezetni. Hogyan jutottunk el idáig? Elmesélem.